Önállóan közlekedő gyerekek

Minden szülő érezte már azt a rossz és kellemetlen érzést, hogy gyereke egyedül van úton és aggódik érte. Akár iskolába menet, vagy különórákra, esetleg csak a  nem messze lakó iskolatárshoz, buszmegállóba, közértbe. Vajon minden rendben lesz? Ugye nem történhet semmi? Mi van, ha mégis, megállja gyermekünk a helyét? Éppen ezért fontos, hogy erős gyereket neveljünk, hogy tudatosítsuk gyerekünkben azt, nem kell félni, viszont elmondjuk azt is, mire kell ügyelnie, ha egyedül van úton..

Sajnos nem lehetünk mindig gyerekeink mellett, ezért a következő tippek egyéb veszélyes élethelyzetekre történő felkészítésnél is hasznosak lehetnek:

Erősítsük gyerekünkben az “erős vagyok” érzést!

Az öntudat nagyon jó védekezés. Ezért fontos, hogy erősítsük gyerekünk öntudatát, akár azzal, hogy gyakran dicsérjük, sikerélményt szerzünk neki például sport, fellépés, hobbi révén, de akár egy közös sütés-főzés, vagy barkácsolás keretében. Ahogy cseperedik a gyermek, indítsuk el lassan az önállóság felé: hagyjuk, hogy fizessen az étteremben, hogy rendeljen magának. Ezzel “edz” az önállóságra, büszkének fogja érezni magát. Nagyon fontos továbbá elmondani a gyereknek és tudatosítani benne, hogy  lehet nemet is mondani, akár rokonnak, de főként idegennek. Nem kell mindig dicsérni egy ételt vendégségben, ha nem ízlik, és nem kell puszit adni, ha nem szeretne.

Úton-útfélen

Óvodás gyerekeket nem engedünk egyedül közlekedni, városban, de vidéken sem. Napjainkban azonban minden szülő, ha csak teheti, elkíséri még iskoláskorú nagyobb gyermekét is az iskolába, vagy hazafelé, esetleg besegítenek a nagyszülők is. Különösen igaz ez nagyvárosokra, bizonyos környékekre, vagy ahol a közlekedés ezt igényli. Ha azonban erre nincs mód, illetve ahogy nő a gyermek, fontos, hogy egyedül is közlekedni tudjon. Ehhez szükség van arra, hogy ismerje a környezetét, ahol lakik, ahol közlekedik. Járjuk együtt végig a gyerekkel a szóba jöhető útvonalakat: iskolába, buszmegállóba, baráthoz, közértbe. Használjuk a járdát, figyelmeztessük a gyereket esetleges veszélyes átkelőkre, lámpákra, kereszteződésekre. Minden elhagyatott, a főútról letérő szűk utcát, járdát kerüljünk el. Legyen elsődleges szempont a biztonság, és ne az út hossza, azaz veszélyes, vagy akár csak bizonytalan kitérőket, amelyek az utat esetleg lerövidítik, ne vegyünk számításba. Továbbá ne írjuk gyermekünk nevét látható helyre, pl. iskolatáskára. Ha egy idegen ezt elolvasva a nevén szólítja, félreérthető módon bizalmat kelthet gyerekünkben. A személyes adatokat tudja a gyermek leginkább fejből, iskolatáskáját pedig soha ne hagyja felügyelet nélkül, mert abból egy esetleges támadó személyes információkat is szerezhet.

Menekülőpontok

Beszéljük gyerekünkkel végig, hogy pontosan hová fordulhat, ha bármilyen gond, vagy probléma merülne fel. Ez lehet egy támadás, de akár csak egy rosszullét is, vagy esetleg eltéved. A gyerekek nagy része már rendelkezik mobiltelefonnal, ahová programozzunk be több telefonszámot, hogy a gyerek feltétlenül és minden időpontban elérhessen valakit a családból, vagy közeli ismerőst. Ha ilyen nincs, mondjuk el, hogy melyek azok a helyek, ahol segítséget kérhet: üzletek, postahivatal, gyógyszertár, benzinkút, étterem, játszótér. Olyan helyek, ahol több ember van. Ugyanígy bizalommal fordulhat idősebb emberekhez, gyerekes édesanyákhoz.

Családi jelszó

Tudjuk mindig, hol van a gyerekünk, ki megy érte, például ha egy másik szülő besegít. Válasszunk továbbá gyermekünkkel közösen egy titkos családi jelszót, amelyet csak beavatottak ismerhetnek. Ha idegen jelenne meg, kérdezze meg a gyerek először is a jelszót. Fontos továbbá a gyerekünkben tudatosítani, hogy egyáltalán ne álljon szóba idegennel, még akkor sem, ha a kérdés ártalmatlannak tűnik, legyen a válasz “Sajnos nem érek rá”, és távozzon mielőbb, vagy kérjen segítséget.

Védekezés

Adott esetben sajnos erre is szükség lehet. Legjobb elszaladni, vagy a lehető leghangosabban segítségért kiáltani. Ha megpróbálják elkapni, feküdjön le a földre, és kézzel-lábbal rugkapáljon, amennyire csak tud. A nagyobb gyerekek segítséget kérhetnek mobiltelefonon, de éppen ez a mobiltelefon az, amelyet sokszor (a zsebpénzzel együtt) megpróbálnak elvenni tőlük. Tanítsuk meg gyerekünket arra, hogy adott esetben védekezzen, de arra is, hogy egy-egy tábla csokoládéért nem érdemes vitába vagy esetleg még nagyobb bajba keveredni.

Sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy gyerekek támadnak meg gyerekeket. Ha ilyen hírt hallunk az iskolában, vagy lakóhelyünk környékén, a legjobb, ha a szülők összefognak és egymást felváltva hozzák-viszik csoportosan a gyerekeket, illetve idősebb testvért bíznak meg ezzel a feladattal, vagy legalábbis együtt közlekednek a nagyobb gyerekek. Bármilyen egyéb tudomásunkra jutott információról, gyanús jelről – saját gyerekünk érdekében is – tájékoztassuk az iskola vezetését, a rendőrséget.

Tipp: szülői felelősség az elővigyázatosságon és felkészítésen kívül továbbá az is, hogy bátorítsuk gyerekünket abban, mondjon el nekünk őszintén mindent. Beszéljen velünk mindenről, ami történik vele, amitől szorong, ami bántja. Hallgassuk figyelmesen végig és adjunk tanácsot a problémára. A kölcsönös bizalom elengedhetetlen ahhoz, hogy gyerekünk elinduljon az önállóság útján.